| Lelőhelyverzió neve: | Nyíregyháza, Felsősima, Állatforgalmi Vállalattól ÉK-re (Nyíregyháza Ny-i elkerülő 6. lh. ) 2015 |
| Intézmény: | Jósa András Múzeum |
| Számozás: | Nyíregyház |
| Lelőhely: | Nyíregyháza, Felsősima, Állatforgalmi Vállalattól ÉK-re (Nyíregyháza nyugati elkerülő 6. lelőhely) |
| Feltárás típusa: | Objektum alapú |
| Objektumok száma: | 444 |
| Település neve: | Nyíregyháza |
| KÖH azonosító: | 59083 ( a lelőhely 59083 és a 81639 számú lelőhelyek összevonása) |
| Adattári szám: | 2016.2 |
Feltárást vezető régész | |
| Istvánovits Eszter | 2015. március |
| Talajtani jellemzők: | Fekete homok |
| Lelőhely jellegek: | Telep |
| Korok: | Ismeretlen, Neolitikum, Bronzkor, Vaskor, Római kor, Újkor, Árpád-kor |
| Korszakok: | Késő bronzkor, Középső római kor |
| Lelőhely hossza: | 460 m |
| Lelőhely szélessége: | 150 m |
| Lelőhely iránya: | ÉÉNy-DDK |
| Lelőhely állapota: | Részben feltárt |
| Lelőhely veszélyeztetettsége: | Erózió |
| Lelőhely ismertsége: | Ásatás |
Leírás
A 338. sz. főút Nyíregyháza nyugati elkerülő tervezett út nyomvonalán 2006. március 21-én a vezetésemmel a Jósa András Múzeum csapata terepbejárás során regisztrálta a lelőhelyet. „A tanyák közelében egy sávban szántás volt.” Ezen találtak a sötét, homokos talajban kevés cserepet. Valószínűsítették, hogy a lelőhely áthúzódik a tanyától délre is, de ott kukoricaszár állt. A lelőhely a tanyától K-re és Ny-ra futó villanyoszlopokig elhúzódik. A tőle északra regisztrált 7. lelőhelytől keskeny leletmentes sáv választotta el.
2013. március 4-én Pintye Gábor és Vizler Csaba a közelben ásott. Ekkor módosították a lelőhely kiterjedését, megállapították, hogy a lelőhely délkeleti irányban nagyobb, áthúzódik egy egykori almáson, egy akácsoron és felkúszik a környék legmagasabb dombjára. Az ekkor gyűjtött cserepek alapján a lelőhelyet késő bronzkoriként és Árpád-koriként határozták meg.
2014. február 10–12. között a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi Központja geofizikai felmérést készített Pethe Mihály geofizikus vezetésével, majd próbafeltárást végzett Előzetes Régészeti Dokumentációhoz. Ez alapján megállapították, hogy „a lelőhely északi irányban bővült, és így majdnem – 40 m-re megközelítve – összenyílt a tőle északra található 59084 lelőhellyel. A két lelőhelyen a régészeti objektumok ún. csomópontokba rendeződve jelentkeztek, egy szórt településképet adva. A lelőhelyeken az objektumkoncentráció északi irányba haladva ritkul. A jelentkező régészeti korszakok közül legnagyobb területet egy Árpád-kori falu foglal el. A szarmata, illetve a csak szórványosan jelentkező bronzkori objektumok a 81639 lelőhelyre jellemzőek.” A feltárások során 4.616 m² felületet nyitottak meg a lelőhelyen. Mindezek alapján az ERD előírta a beruházó számára a teljes felületű megelőző feltárást.
Erre a munkára a Nemzeti Infrastruktúrafejlesztő ZRt a Jósa András Múzeummal kötött szerződést (B-50833/2014/1 számú, PST kód: A 003-12-42). 2014. október 15-től elkezdtük a szerződésben szereplő három lelőhely humuszolását. Ugyanakkor a Jósa András Múzeum vezetése elkezdte engedélyeztetni a közbeszerzés kiírását a 81639 nyilvántartási számú (a három – 34774, 81639 és 59084 – lelőhely közül a legnagyobb) régészeti bontómunkájára.
A közbeszerzés lezárása után 2015. március 3-án sikerült megkötni a nyertes vállalkozóval a szerződést. Az előzetes terv szerinti 4-ei munkakezdést a rosszra forduló időjárás miatt elhalasztottuk március 9-re.
2013. március 4-én Pintye Gábor és Vizler Csaba a közelben ásott. Ekkor módosították a lelőhely kiterjedését, megállapították, hogy a lelőhely délkeleti irányban nagyobb, áthúzódik egy egykori almáson, egy akácsoron és felkúszik a környék legmagasabb dombjára. Az ekkor gyűjtött cserepek alapján a lelőhelyet késő bronzkoriként és Árpád-koriként határozták meg.
2014. február 10–12. között a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi Központja geofizikai felmérést készített Pethe Mihály geofizikus vezetésével, majd próbafeltárást végzett Előzetes Régészeti Dokumentációhoz. Ez alapján megállapították, hogy „a lelőhely északi irányban bővült, és így majdnem – 40 m-re megközelítve – összenyílt a tőle északra található 59084 lelőhellyel. A két lelőhelyen a régészeti objektumok ún. csomópontokba rendeződve jelentkeztek, egy szórt településképet adva. A lelőhelyeken az objektumkoncentráció északi irányba haladva ritkul. A jelentkező régészeti korszakok közül legnagyobb területet egy Árpád-kori falu foglal el. A szarmata, illetve a csak szórványosan jelentkező bronzkori objektumok a 81639 lelőhelyre jellemzőek.” A feltárások során 4.616 m² felületet nyitottak meg a lelőhelyen. Mindezek alapján az ERD előírta a beruházó számára a teljes felületű megelőző feltárást.
Erre a munkára a Nemzeti Infrastruktúrafejlesztő ZRt a Jósa András Múzeummal kötött szerződést (B-50833/2014/1 számú, PST kód: A 003-12-42). 2014. október 15-től elkezdtük a szerződésben szereplő három lelőhely humuszolását. Ugyanakkor a Jósa András Múzeum vezetése elkezdte engedélyeztetni a közbeszerzés kiírását a 81639 nyilvántartási számú (a három – 34774, 81639 és 59084 – lelőhely közül a legnagyobb) régészeti bontómunkájára.
A közbeszerzés lezárása után 2015. március 3-án sikerült megkötni a nyertes vállalkozóval a szerződést. Az előzetes terv szerinti 4-ei munkakezdést a rosszra forduló időjárás miatt elhalasztottuk március 9-re.